Header_NK_23_7480_7__1920x600

Elektronikus öblítőrendszerek az ivóvízrendszerekben – átok vagy áldás?

Az elektronikus öblítőrendszereket egyre gyakrabban használják az ivóvízrendszerekben. Úgy tervezték, hogy biztosítsák a szükséges vízcserét, és ezáltal hozzájáruljanak a rendeltetésszerű működéshez. A vélemények azonban megoszlanak: Vannak, akik számára az elektronikus öblítőrendszerek a higiéniai problémák megoldását jelentik, mások számára pedig az okot. Miért van ez így? És miért vezethetnek azonos termékek teljesen eltérő eredményekhez a gyakorlatban? 

A döntő tényező az, hogy hogyan tervezik, paraméterezik és ellenőrzik a rendszereket működés közben. Azt, hogy mikor válnak az elektronikus öblítőrendszerek valóban értékes eszközzé, és mi a fontos a használatuk során, ebben a cikkben ismertetjük.

Rendeltetésszerű üzemeltetés az ivóvíz-higiénia alapjaként

Az ivóvízminőség megőrzésének alapfeltétele: A víznek folynia kell. A Legionella és egyéb baktériumok túlzott szaporodásának megelőzése érdekében elengedhetetlen a víz rendszeres cseréje minden vízkivételi helyen. Az ivóvízről szóló rendelet 13. §-a előírja, hogy az épületüzemeltető köteles legalább 72 óránként gondoskodni a teljes vízcseréről.

Ez a követelmény sokéves gyakorlati tapasztalaton alapul: A legfontosabb tényező a rendszeres és teljes vízcsere az ivóvízrendszerben a vízórától a vízkivételi helyig.

Ha a használat során nem érhető el elegendő vízcsere, azt más eszközökkel kell biztosítani. És pontosan itt jönnek képbe az elektronikus öblítőrendszerek. Az automatizált pangó víz elleni öblítés segít biztosítani a szükséges vízcserét és megelőzni a hosszan tartó pangást.

Kihívások a meglévő ivóvízrendszereknél

Pangás és a használat megszakítása

Sok épületben a tényleges használat nem felel meg a rendeltetésszerű üzemeltetés követelményeinek. Különösen a középületekben és kereskedelmi célú épületekben, de az ápolási otthonokban vagy kórházakban is előfordulhatnak használati megszakítások vagy az ivóvízrendszer kisebb kihasználtsága, amelyeket a tervezés során nem vettek figyelembe.

Ha a vízfolyás elmarad, a víz pang a csövekben. Ennek következménye: Ez kedvez a higiéniailag releváns mikroorganizmusok elszaporodásának, különösen a 25 °C és 50 °C közötti hőmérsékleti tartományban.

Mindez rávilágít egy kulcsfontosságú problémára: A rendeltetésszerű üzemeltetés nem biztosított, annak ellenére, hogy a rendszer műszakilag kifogástalan.

A meglévő rendszerek korszerűsítése és megváltozott használati feltételek

A meglévő vízkivételi helyek korszerűsítése jelentősen befolyásolhatja a vízcserét – ezt a szempontot gyakran alábecsülik. Ha a régi szerelvényeket modern, víztakarékos modellekre cserélik, a vízátfolyás jelentősen csökken.

Ez közvetlen hatással van a vízcserére:

  • A csekélyebb átfolyási mennyiség hosszabb tartózkodási időt eredményez
  • A meglévő csővezetékek térfogata változatlan marad 
  • A vízcsere összességében csökken 

A gyakorlatban ez majdnem a felére csökkentheti a vízcserét. Ennek következményei mikrobiológiai rendellenességek lehetnek, annak ellenére, hogy a rendszert ténylegesen „korszerűsítették”. 

Tipp: Ahol új szerelvényeket csatlakoztatnak a meglévő ivóvízrendszerekhez a csővezeték módosítása nélkül, az új szerelvények 5 literes perlátorait 8-10 liter/perc átfolyási sebességűekre kell cserélni. Ez a modern ivóvízrendszerekre is vonatkozik, ha ott túl csekély a használat, például ágyhoz kötött betegek miatt.

Az elektronikus szerelvényeknek negatív hatása is lehet, ha túl rövidre ütemezettek: Ha a vízfolyás szappanozás közben minden alkalommal megszakad, amikor a kéz elhagyja a szenzor területet, akkor ismételt megszakítások történnek. A folyamatos vízfolyás elmarad. Így nem biztosított a rendeltetésszerű működés, amely a klasszikus keverőfejes csaptelepekkel végzett számításokon alapul.

Tipp: Mivel az elektronikus szerelvények a leszállításkor általában rövid öblítési ciklusra vannak beállítva, üzembe helyezéskor át kell programozni őket, és hosszabb ciklusra kell beállítani.
 

Elektronikus szerelvények és öblítőrendszerek műszaki támogatásként

Alapvetően érvényes: Az ivóvíz-higiénia fenntartását általában a lehető legkevesebb vízkivételi hellyel rendelkező, rövid T-darabos ivóvízrendszerekből származó ivóvíz normál használatával kell elérni. Nagyrészt ez jellemző a lakásépítésekre. Továbbá a bérlő/lakó felelős az összes szerelvény rendszeres használatáért.

Más a helyzet a középületekben, például iskolákban és sportlétesítményekben, kórházakban és ápolási otthonokban, ahol nem garantálható, hogy minden vízkivételi helyet rendszeresen használnak. Az üzemeltetők ennek ellenére felelősek a vízcsere betartásáért.

Ilyen esetekben az automatizált öblítőrendszerek ésszerű és gyakran szükséges kiegészítést jelentenek. Nem helyettesítik a használatot, hanem kompenzálják annak elmaradását. Normál működés esetén a legtöbb esetben végponti „öblítőállomásokként” nélkülözhetetlenek, mivel a túlságosan bonyolult körvezeték rendszerek automatizált öblítéstechnikák nélkül már nem üzemeltethetők higiénikusan.

Egyre több üzemeltető támaszkodik automatizált megoldásokra, például az SWS / SMART.SWS vízmenedzsment rendszerre az öblítési ütemtervek helyett, amelyeket gyakran nem következetesen alkalmaznak.

Tervezés, paraméterezés és üzembe helyezés

Gyakori hibák az automatizált öblítőrendszerekben

A gyakorlatban hasonló hibák ismétlődnek, amelyek higiéniai problémákhoz vezethetnek: 

  • Az öblítések nincsenek aktiválva: Sok rendszert deaktivált állapotban szállítanak – és a szerelés után is így maradnak.
  • Az épülethez való beállítás hiánya: az öblítési gyakoriság és időtartam, valamint az öblítési csoportok meghatározásának egyedi beállításai nélkül a rendszer nem működik az előírásoknak megfelelően. 
  • A működésellenőrzés hiánya: Sok öblítési napló csak a vezérlőparancsokat dokumentálja, a tényleges vízfolyást azonban nem

A hibás működés jellemző okai: 

  • A pangó víz elleni öblítés nincs aktiválva
  • Zárt elzárók
  • Szerelési hiba

A probléma: Sok hiba sokáig észrevétlen marad! Ez különösen kritikus a központi öblítőállomások esetében, mivel a túl bonyolult rendszerek csak az ilyen öblítőállomások segítségével üzemeltethetők biztonságosan.

Üzemeltetés és ellenőrzés

A rendszeres ellenőrzések elengedhetetlenek. A tényleges vízfolyás mindig fontos. Mert csak akkor működik a rendszer rendeltetésszerűen, ha a víz ténylegesen folyik. A gyakorlatban kizárólag a naplókra hagyatkozni nem elegendő. Ezek gyakran csak a vezérlőparancsokat dokumentálják, azt nem, hogy a víz valóban folyt-e.

Javasolt intézkedések:

  • Hőmérséklet- és áramlásérzékelők használata 
  • Rendszeres műszaki és vizuális ellenőrzések, az üzembe helyezéssel kezdve: A szaktervező által megadott előírt értékek összehasonlítása a szerelő által meghatározott tényleges értékekkel
  • Az öblítési naplók hihetőségi ellenőrzése 

Még az egyszerű módszerek is adhatnak támpontokat, például látható nedvesség a használati időn kívüli öblítési ciklusok után.

Az elektronikus öblítőrendszerek helyes használata

Az elektronikus öblítőrendszerek nem eredendően problémásak, és nem is jelentenek automatikusan megoldást minden higiéniai kihívásra.

Hatékonyságuk döntően függ a helyes használattól:

  1. A rendszerhez való beállítás
    : Minden ivóvízrendszer egyedi. Az öblítési időközöket és az időtartamot ennek megfelelően kell testre szabni. 
  2. Tényleges vízfolyás biztosítása
    : Csak a valós vízfolyás járul hozzá az ivóvíz minőségének biztosításához. 
  3. Rendszeres ellenőrzés és karbantartás
    : A technika nem helyettesíti az üzemeltető felelősségét. A rendszereket folyamatosan ellenőrizni kell. 
  4. A rendszer egységes vizsgálata
    A központi öblítési intézkedések nem helyettesítik a vízcserét az ágvezetékekben. Minden vízkivételi hely lényeges marad. 

Ha ezeket a pontokat betartják, az elektronikus öblítőrendszerek jelentősen hozzájárulnak az ivóvíz higiéniájához. Tehermentesítik az üzemeltetőket, növelik az üzembiztonságot és támogatják a szabályozási követelmények betartását.

További témák: