Elektronikus öblítőrendszerek az ivóvízrendszerekben – átok vagy áldás?

Az elektronikus öblítőrendszereket egyre gyakrabban használják az ivóvízrendszerekben. Úgy tervezték, hogy biztosítsák a szükséges vízcserét, és ezáltal hozzájáruljanak a rendeltetésszerű működéshez. A vélemények azonban megoszlanak: Vannak, akik számára az elektronikus öblítőrendszerek a higiéniai problémák megoldását jelentik, mások számára pedig az okot. Miért van ez így? És miért vezethetnek azonos termékek teljesen eltérő eredményekhez a gyakorlatban? 

A döntő tényező az, hogy hogyan tervezik, paraméterezik és ellenőrzik a rendszereket működés közben. Azt, hogy mikor válnak az elektronikus öblítőrendszerek valóban értékes eszközzé, és mi a fontos a használatuk során, ebben a cikkben ismertetjük.

Az ivóvízminőség megőrzésének alapfeltétele: A víznek folynia kell. A Legionella és egyéb baktériumok túlzott szaporodásának megelőzése érdekében elengedhetetlen a víz rendszeres cseréje minden vízkivételi helyen. Az ivóvízről szóló rendelet 13. §-a előírja, hogy az épületüzemeltető köteles legalább 72 óránként gondoskodni a teljes vízcseréről.

Ez a követelmény sokéves gyakorlati tapasztalaton alapul: A legfontosabb tényező a rendszeres és teljes vízcsere az ivóvízrendszerben a vízórától a vízkivételi helyig.

Ha a használat során nem érhető el elegendő vízcsere, azt más eszközökkel kell biztosítani. És pontosan itt jönnek képbe az elektronikus öblítőrendszerek. Az automatizált pangó víz elleni öblítés segít biztosítani a szükséges vízcserét és megelőzni a hosszan tartó pangást.

Sok épületben a tényleges használat nem felel meg a rendeltetésszerű üzemeltetés követelményeinek. Különösen a középületekben és kereskedelmi célú épületekben, de az ápolási otthonokban vagy kórházakban is előfordulhatnak használati megszakítások vagy az ivóvízrendszer kisebb kihasználtsága, amelyeket a tervezés során nem vettek figyelembe.

Ha a vízfolyás elmarad, a víz pang a csövekben. Ennek következménye: Ez kedvez a higiéniailag releváns mikroorganizmusok elszaporodásának, különösen a 25 °C és 50 °C közötti hőmérsékleti tartományban.

Mindez rávilágít egy kulcsfontosságú problémára: A rendeltetésszerű üzemeltetés nem biztosított, annak ellenére, hogy a rendszer műszakilag kifogástalan.

A meglévő vízkivételi helyek korszerűsítése jelentősen befolyásolhatja a vízcserét – ezt a szempontot gyakran alábecsülik. Ha a régi szerelvényeket modern, víztakarékos modellekre cserélik, a vízátfolyás jelentősen csökken.

Ez közvetlen hatással van a vízcserére:

• A csekélyebb átfolyási mennyiség hosszabb tartózkodási időt eredményez
• A meglévő csővezetékek térfogata változatlan marad 
• A vízcsere összességében csökken 

A gyakorlatban ez majdnem a felére csökkentheti a vízcserét. Ennek következményei mikrobiológiai rendellenességek lehetnek, annak ellenére, hogy a rendszert ténylegesen „korszerűsítették”. 

A gyakorlatban hasonló hibák ismétlődnek, amelyek higiéniai problémákhoz vezethetnek: 

• Az öblítések nincsenek aktiválva: Sok rendszert deaktivált állapotban szállítanak – és a szerelés után is így maradnak.
• Az épülethez való beállítás hiánya: az öblítési gyakoriság és időtartam, valamint az öblítési csoportok meghatározásának egyedi beállításai nélkül a rendszer nem működik az előírásoknak megfelelően. 
• A működésellenőrzés hiánya: Sok öblítési napló csak a vezérlőparancsokat dokumentálja, a tényleges vízfolyást azonban nem

A hibás működés jellemző okai: 

• A pangó víz elleni öblítés nincs aktiválva
• Zárt elzárók
• Szerelési hiba

A probléma: Sok hiba sokáig észrevétlen marad! Ez különösen kritikus a központi öblítőállomások esetében, mivel a túl bonyolult rendszerek csak az ilyen öblítőállomások segítségével üzemeltethetők biztonságosan.

Az elektronikus öblítőrendszerek nem eredendően problémásak, és nem is jelentenek automatikusan megoldást minden higiéniai kihívásra.

Hatékonyságuk döntően függ a helyes használattól:

1. A rendszerhez való beállítás
   : Minden ivóvízrendszer egyedi. Az öblítési időközöket és az időtartamot ennek megfelelően kell testre szabni. 
2. Tényleges vízfolyás biztosítása
   : Csak a valós vízfolyás járul hozzá az ivóvíz minőségének biztosításához. 
3. Rendszeres ellenőrzés és karbantartás
   : A technika nem helyettesíti az üzemeltető felelősségét. A rendszereket folyamatosan ellenőrizni kell. 
4. A rendszer egységes vizsgálata
   A központi öblítési intézkedések nem helyettesítik a vízcserét az ágvezetékekben. Minden vízkivételi hely lényeges marad. 

Ha ezeket a pontokat betartják, az elektronikus öblítőrendszerek jelentősen hozzájárulnak az ivóvíz higiéniájához. Tehermentesítik az üzemeltetőket, növelik az üzembiztonságot és támogatják a szabályozási követelmények betartását.