Ivóvízhigiéniai gócpontok a kórházakban – intelligensen megoldott kihívások, 1. rész

1. számú kihívás: Tömlős zuhanyok nem háztartási helyiségekben a DIN 1988-100 szerint 

„E kissé nehézkes szabványos kifejezés mögött valószínűleg az épületgépészeti iparágon belül az előírások és a gyakorlat közötti leggyakoribb eltérés rejtőzik” – jelentik ki dr. Peter Arens. A DIN 1988-100 szabvány 1. táblázatának 47. sora (1. ábra) szerint a közvetlenül az ivóvízhálózatra csatlakoztatott tömlős zuhanyok nem használhatók „nem háztartási területeken” – például kórházakban. Ezek csak AA, AB vagy AD típusú szabad kifolyón vagy DC típusú csőmegszakítón keresztül, azaz közvetetten csatlakoztathatók az ivóvízvezetékhez. „A jogszabályalkotó aggódik amiatt, hogy a tömlős zuhany használat vagy takarítás során a zuhany- vagy kádvíz maximális visszatorlódási magassága alá kerül. Ha most vákuum keletkezik a rendszerben, akkor a zuhanyzóból/fürdőkádból származó szennyezett víz (DIN EN 1717 szerinti legmagasabb, 5. kategória) a tömlős zuhanyon keresztül az ivóvízvezetékbe kerül. Ez ellen egyszerű visszafolyásgátlók nem, hanem csak a fent említett biztonsági berendezések egyike segíthet” – mondja dr. Peter Arens. Van olyan alternatív technológia, amely alkalmas e drága biztonsági eszközök mellőzésére? „Igen” – erősíti meg a szakértő. 

Védelmi célok elérése biztonsági berendezések nélkül

Egyszerű megoldásként, a védelmi célok megsértése nélkül, mindössze egy olyan rövid tömlős zuhanyra van szükség, amely olyan rövid, hogy a zuhanyfej legalább 20 mm-rel a kádak maximális visszatorlódási magassága fölé „lógjon” (2. ábra, „H” betű). Ez azonban a kórházak mindennapi életében problémákhoz vezethet, mivel az ápolószemélyzet néha nem fogadja el az ilyen rövid csöveket, mivel nem teszik lehetővé a betegek átfogó ellátását. Tehát más technikára van szükség ahhoz, hogy a szokásos, többnyire 160 cm-es tömlőhosszúságot be lehessen építeni. Ehhez egy ilyen zuhanytömlőt legalább 162 cm-rel a kádak maximális visszatorlódási magassága fölé kell csatlakoztatni. 

„Beépített szerelvény esetén csupán egy vezetéket kellene kb. 52 cm-rel feljebb helyezni (a zuhanyszerelvény magassága: 120 cm, a zuhanytálca visszatorlódási magassága: 10 cm), és a zuhanytömlő csatlakoztatására egy falba süllyesztett csatlakozókönyökkel kell ellátni. Ugyanez az eljárás vonatkozik a falon kívüli szerelvényekre is, amely csövezéssel ellátott felső leágazással is kapható (lásd 2. ábra, A betű) – pl. a SCHELL VITUS sorozatából. Ez azt jelenti, hogy az így csatlakoztatott kézi zuhanyfejek a DIN EN 1717 és a DIN 1988-100 szabvány védelmi céljainak nem nyilvános helyiségekben is megfelelnek anélkül, hogy drága biztonsági berendezéseket kellene alkalmazni, vagy továbbra is figyelmen kívül kellene hagyni a szabvány védelmi céljait” – magyarázza dr. Peter Arens. Ez az elhelyezés egy másik előnyt is kínál a kórházak mindennapi életében: „Az így csatlakoztatott tömlős zuhanyok nem eshetnek többé a betegek lábára az ápolás során, és nem okozhatnak súlyos fájdalmat, beleértve a lábközépcsonttöréseket is” - teszi hozzá dr. Peter Arens. 

3. számú kihívás: Mosdók túlfolyó és szifonzár nélkül

Az ápolási létesítményekben a mosdókat az RKI irányelvei szerint túlfolyó nélkül kell felszerelni. Továbbá a vízsugarat nem szabad közvetlenül az ekkor nyitott szifonba irányítani. Dr. Peter Arens elmagyarázza ezen intézkedések higiéniai hátterét: „A túlfolyók a higiéniában rosszat jelentenek – a rájuk tapadó, már jól látható fekete lerakódások gombákból és mikroorganizmusokból állnak, és a napi takarítás során alig távolíthatók el.” Ha nincs túlfolyó, a lefolyónak sem szabad zárhatónak lennie a túlfolyás megakadályozása érdekében. Itt is vannak higiéniai kihívások: „A vízsugár semmilyen körülmények között nem irányulhat a nyitott lefolyóra. Ellenkező esetben a szifonból származó baktériumok felkeverednének, és a felhasználók kezére kerülnének” – figyelmeztet dr. Peter Arens. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a baktériumok a perlátoron keresztül akár a vízvezetékrendszerbe is bejuthatnak, ha ott nem biztosított a rendeltetésszerű működés. Pedig a megoldás gyakran egyszerű. „A „vízsugár nem irányulhat a nyitott szifonra” védelmi cél eléréséhez és a becsapódási pont költséghatékony megváltoztatásához gyakran elegendő egy másik perlátorra, vagy – valamivel drágábban – egy másik kifolyóhosszra váltani (3. ábra)”. A perlátorok mellett a SCHELL természetesen különböző kifolyóhosszúságú mosdócsaptelepeket is kínál, mint például a falra szerelhető VITUS csaptelepek, és különböző méretűeket, mint például a XERIS E-T. 

Az optimalizálási intézkedések átvétele

A három példa azt mutatja, hogy a kórházakban milyen részletesen kell figyelembe venni az ivóvízhigiéniát. De értékes segítséget is nyújtanak: „Az egészségügyi létesítményekből származó megállapítások lehetővé teszik, hogy a higiéniai optimalizálási intézkedéseket mintegy nagyító segítségével felismerjük, majd más épületek nyilvános területein alkalmazzuk. Az ehhez szükséges technológiák már ma is rendelkezésre állnak, amint azt a mosdók és WC-k érintésmentes szerelvényeinek példái is mutatják” – zárja mondandóját dr. Peter Arens. A kórházakra is igaz: Néha a kevesebb több. „A tömlőleürítés példája azt mutatja, hogy higiéniai okokból jobb lehet lemondani egy alkatrészről, mint beszerelni azt.”