Header_1920x600_OekologGebaeudeZertifi-3_2

Alacsonyabb beruházási és üzemeltetési költségek víztakarékos szerelvényekkel, még LEED, BREEAM vagy DGNB tanúsítvány megléte esetén is

15 perces olvasmány

Az energia- és víztakarékosság fontos kérdései a jelennek és a jövőnek. Emiatt csak a VGF-szakma segítségével valósítható meg az energetikai fordulat az épületeknél. Az ökológiai épülettanúsítványoknál, például a LEED, BREEAM és DGNB esetében, az összes vízvételi pont alacsonyabb literteljesítményei hozzájárulnak az alacsonyabb vízfogyasztáshoz és a melegvíz esetében a kisebb energiafelhasználáshoz is. Luca Güsgen, a soesti Güsgen Heizung Klima Sanitär tulajdonosa diplomamunkájában dolgozta fel, hogy milyen hatásokkal járnak ezek az intézkedések az ivóvízrendszerek beruházási költségeire. A kötet megírásában a SCHELL ivóvíz-higiénés szakértője, Dr. Peter Arens segítette.

A VGF témájú diplomamunka jelentős megtakarításokat mutatott ki a beruházások terén

A diplomamunka érdekes eredményekkel szolgál, amelyek az egész VGF-ágazat számára fontosak. Luca Güsgen ugyanis kiszámította a „talán egyetlen olyan ökológiai intézkedés gazdasági potenciálját, amely az ivóvíz-higiéniai veszélyeztetése nélkül közvetlenül csökkenti a beruházási és üzemeltetési költségeket” – fogalmazta meg Dr. Peter Arens. Az IKZ és a BundesBauBlatt című folyóiratokban megjelent szakcikk szerint akár 40%-os súlymegtakarítás érhető el a csövek és csatlakozók esetében, illetve szintén akár 40%-os a csökkenés a víz- és szennyvízdíjaknál. Ezek az eredmények egy hatlakásos társasházra vonatkoznak.

A tézis alapját a DWD éghajlati adatainak elemzése adta

A Dél-Vesztfáliai Főiskolán beadott diplomamunka témáját Dr. Peter Arens határozta meg. Címe: „Ivóvízrendszerek: A csökkentett ivóvíz-fogyasztás hatásai az ivóvíz-higiéniával szemben támasztott egyre szigorúbb követelmények mellett”. A diplomamunka elméleti részében Luca Güsgen a Német Meteorológiai Szolgálat (DWD) éghajlati adatait elemezte.

Egyre több forró nap, nagyobb vízfelhasználás

A DWD klímafeljegyzéseiből többek között jelentős, 2,2 K-es emelkedés olvasható ki a napi hőmérsékletek lineáris trendjében 1881 és 2022 között (1. ábra). Ezzel szemben még nem figyelhető meg a csapadékmennyiség trendszerű csökkenése: Az 1881 és 2022 közötti időszak csapadékanomáliáinak mindenkori éves átlagát alapul véve ugyan Németországban jelenleg nyáron minimálisan kevesebb csapadék hull, télen viszont jóval több (2. és 3. ábra).

Ez ugyan megkönnyebbülésre adhatna okot, de a mostani éghajlati modellek szerint azzal kell számolni, hogy évtizedes távlatban akár 40%-kal is kevesebb eső eshet nyáron, míg télen és ősszel több csapadékra lehet majd számítani – írja Güsgen a diplomamunkájában. Krahe és Nilson (2020) úgy véli, hogy összességében 2,5%-kal lesz több a csapadékmennyiség. Az elérhető vízmennyiség azonban mintegy 10%-kal fog csökkenni, mivel az emelkedő átlaghőmérséklet miatt nagyobb lesz a talaj és a vízfelületek párolgása. Ezzel kapcsolatban azt is figyelembe kell majd venni, hogy jelentősen megugrik majd a mezőgazdaság vízigénye.

A megtakarítási lehetőségek azonosítása az ivóvíz-higiénia csökkenése nélkül

Mindezek fényében Luca Güsgen azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összefoglalja diplomamunkájában azokat a már ma elérhető lehetőségeket, amelyekkel minimalizálható a háztartások vízfogyasztása. Ezt azonban a kényelem és az ivóvíz-higiénia csökkenése nélkül kell megvalósítani. Ha ugyanis kényelmetlenné válik a kézmosás vagy a zuhanyozás, vagy csökken az ivóvízminőség, akkor megkérdőjeleződik az ilyen takarékossági intézkedések haszna és elfogadottsága.

LEED, BREEAM és DGNB tanúsítás – óvatosan a régi épületeknél

A három legelterjedtebb ökológiai épülettanúsítási rendszer – a LEED, a BREEAM és a DGNB – ugyan támogatják a vízfogyasztás csökkentését az új és meglévő épületeknél, de nem térnek ki az ivóvízminőség megőrzésével kapcsolatos kérdésekre. A tanúsítási rendszertől függően a vízfogyasztás csökkentése az összpontszám 2,3 és 10%-át teszi ki. „Nyomatékosan kell figyelmeztetnem arra, hogy a csővezetékek méretezéséhez alapul vett méretezési átfolyás alá csökkentsék a vízvételi szerelvények literteljesítményét a régi építésű épületekben. Ha például egy meglévő épület vízfogyasztását 50%-kal csökkentik, akkor az kihatással lesz az ivóvízminőségre. Hiszen egy meglévő ivóvízrendszernél ilyenkor torlódna az ivóvíz a hiányzó vízvételezés miatt. Ez az anyagvegyületek feldúsulásához és a baktériumok túlzott elszaporodásához vezethet” – figyelmeztet nyomatékosan Dr. Peter Arens.

„Ezenkívül el kell gondolkodni azon, hogy egy, a LEED tanúsítvány által megkövetelt, 1,32 l/min átfolyású mosdó csaptelep valóban víztakarékosabb-e, mint egy 3 l/min átfolyású, mivel például a szappan maradéktalan leöblítéséhez mindig szükség van bizonyos vízmennyiségre. Egy 1,32 l/min átfolyású szerelvénynél egyszerűen több ideig tart a kézmosás, ami nem megtakarítást eredményezne, hanem a komfort jelentős csökkenésével járna” – teszi hozzá az ivóvíz-higiénés szakember. A tanúsítás által előírt megtakarítások tehát nem vezetnek automatikusan eredményre, és meglévő épületeknél akár az ivóvíz-higiéniát is veszélyeztetnék.

A tervezésnél alacsonyabb méretezési átfolyásokkal kell számolni (DIN 1988-300)

Ahhoz, hogy új épületeknél jelentős megtakarítási potenciálokat lehessen kiaknázni, figyelembe kell venni a vízvételi szerelvények alacsonyabb méretezési átfolyásait. Ezáltal „karcsúbb”, vagyis olcsóbb ivóvízrendszerek valósíthatók meg. A DIN 1988-300 szabvány 2. táblázata három csoportra osztja a minimális áramlási nyomásokat és méretezési átfolyásokat, és ezek az értékek általában csak az ivóvízrendszerek tervezésére szolgáló szoftverekben vannak elmentve. A 2. táblázat lábjegyzetében megadott „Fontos megjegyzések” szerint a méretezési átfolyás a 2. táblázatban megadott értékek alatt és felett is lehet. A tervezőknek pedig a valós méretezési átfolyásokkal kell elvégezniük a számításokat, nem csak a szoftverben lévőkkel:

„Amennyiben a minimális áramlási nyomásra vonatkozó gyártói adatok alacsonyabbak, mint a táblázatban szereplő értékek, akkor két lehetőség van:

Ha az ivóvízrendszert higiénés vagy gazdasági okokból alacsonyabb értékekre kell méretezni, akkor ezt egyeztetni kell az építtetővel, és a méretezésnél figyelembe kell venni a vízvételi pontok méretezési előfeltételeit (minimális áramlási nyomás, méretezési átfolyás).

Ha az ivóvízrendszert nem az alacsonyabb értékekre méretezik, akkor a táblázat értékeit kell alkalmazni. Ha a gyártói adatok nagyobbak a táblázatban szereplő értékeknél, akkor a gyártói értékekkel kell méretezni az ivóvízrendszert.”

A „fehéráruk” tényleges fogyasztásának és méretezési átfolyásának figyelembe vétele

A víztakarékos szerelvények, WC-k és vizeldék elérhetősége mellett a mosó- és mosogatógépek stb. („fehéráruk”) méretezési átfolyásai is lényegesen alacsonyabbak manapság, mint amikor a DIN 1988-300 szabvány 2. táblázatában rögzítették a méretezési átfolyásokat. Itt is vannak további megtakarítási lehetőségek, amelyekkel még „karcsúbb” ivóvízrendszerek valósíthatók meg.

Gazdasági és ökológiai potenciálok kiaknázása

Ha a beruházó megbízásából egy szaktervező csökkentett méretezési átfolyásokkal lényegesen karcsúbbra méretezi az ivóvízrendszert, akkor jelentős gazdasági és ökológiai potenciál használható ki: A csövek, csatlakozók, szigetelések és csőbilincsek jelentősen kisebb méretei ugyanis alacsonyabb beruházási és üzemeltetési költségekkel járnak. Ezáltal a meleg- és hidegvizes vezetékek számára kialakított aknák mérete is kisebb lehet, ami növeli a szintenként elérhető hasznos alapterületet.

Gyakorlati példa: Új számítások egy hatlakásos épülethez

Luca Güsgen meggyőző gyakorlati példát hoz diplomamunkájában, amihez elvégezte a megfelelő számításokat és felvázolta a megtakarítási potenciálokat. A piacon elérhető víztakarékos kifolyószerelvények és WC-k méretezési átfolyásai (1. tábl.) és a DIN 1988-300 szabvány 2. táblázata alapján összehasonlító elemzést készített egy hatlakásos épületről (4. ábra).*

Az összehasonlító számítások eredményei

A számítások összehasonlításával megmutatta, milyen nagy ökológiai potenciál aknázható ki akkor, ha az ivóvízrendszer méretezéséhez nem az általános értékeket, hanem a víztakarékos szerelvények tényleges értékeit veszik alapul. Az összehasonlító számítások eredményeit a 2. és 3. táblázat foglalja össze. „A várakozásoknak megfelelően a csőméretek tartománya az egyre kisebb átmérők felé halad. A példaépületben használt rézcsövekkel mintegy 40 tömeg-%-kal kisebb rézfelhasználás érhető el. Ez igen jelentős ökológiai szempontból” – magyarázza Dr. Peter Arens. A 2. és 3. táblázatból az is kiderül továbbá, hogy a DN 12-es csövek hossza a korábbi 73 méterről, illetve DN 10 esetén 2,5 méterről (a DIN 1988-300 szerinti méretezési átfolyások) DN 12 méretnél 35 méterre, illetve DN 10 méretnél 69 méterre csökkennek (csökkentett méretezési átfolyások).

„Ezek a megtakarítások gazdasági szempontból sajnos kisebb megtakarítással járnak, mint a kisebb anyagfelhasználásból eredő ökológiai haszon. Ennek egyedüli oka, hogy a DN 10 méretű csövek, csatlakozók, szigetelések és csőbilincsek ára (összesen 21,13 €/m) csak kismértékben alacsonyabb, mint a DN 12 méretűeké (21,76 €/m). Ez arra vezethető vissza, hogy a DN 10 méretre még igen kicsi a kereslet. Ez azonban változni fog, ahogy egyre gyakrabban használják majd a DN 10 méretű termékeket” – magyarázza Dr. Peter Arens az eredményeket.

A két legnagyobb átmérőre fókuszáló összehasonlítás pedig azt is megmutatja, hogy egy nagyobb épületnél milyen jelentős mértékben csökkenthetők a beruházási költségek. A példában szereplő hatlakásos társasháznál a csökkentett méretezési átfolyások mellett egyáltalán nincs szükség DN 25-ös méretre, de még a DN 20-as szerelvények hossza is rövidebb. Ennél a két méretnél mintegy 78%-os megtakarítás érhető el: A korábbi 1596 €-s költségük 358 €-ra csökkent. A nagy épületeknél ugyanis arányaiban jóval nagyobb költséggel jár a nagy átmérőjű csövek, csatlakozók, szigetelések és csőbilincsek beépítése. Összefoglalva megállapítható, hogy a fenti kedvezőtlen keretfeltételek mellett még mindig mintegy 17%-kal, azaz mintegy 642 €-val lesznek alacsonyabbak az épület beruházási költségei. Az összehasonlításhoz a rézcsövek, préselhető csatlakozók, szigetelések és csőbilincsek bruttó árait vette alapul a szerző.

További jelentős megtakarítások az üzemeltetésnél

Az üzemeltetés során további megtakarítási potenciálok aknázhatók ki. Az alacsonyabb vízfogyasztás miatt egyrészt csökkennek az éves víz- és szennyvízdíjak. Ezenkívül az energiaköltségek is alacsonyabbak, mivel kevesebb melegvizet kell felmelegíteni és cirkulációs vezeték használata esetén hőn tartani. Ezekre az energiaköltségekre azonban nem tért ki a diplomamunka. „Ugyanakkor azokat közvetve le lehet vezetni a kisebb víztérfogat segítségével” – magyarázza Dr. Peter Arens. „Ez utóbbi mintegy 40%-kal kisebb ennél az épületnél a rézcsövek folyóméterét alapul véve. A mintegy 40%-kal kisebb víztérfogat csökkenti azt a vízmennyiséget is, amelyet a rendeltetésszerű üzemeltetés során, például a nyári szabadság alatt, ki kell öblíteni a rendszerből.” Annak érdekében, hogy ezt az öblítést ne kézzel, hanem idő- és víztakarékos módon, automatizáltan lehessen elvégezni, egy vízmenedzsment rendszer használata javasolt, például a SCHELL SWS rendszeré.

Az alacsonyabb méretezési átfolyásokkal végzett tervezés csökkenti a beruházási és üzemeltetési költségeket

Mind a három elterjedt ökológiai épülettanúsítási rendszer – a LEED, a BREEAM és a DGNB – külön kategóriaként értékeli a víztakarékosságot az ivóvíz kapcsán. Ugyanakkor egyik rendszer sem veszi figyelembe az ivóvíz-higiénia kérdését. „Emiatt érdemes alaposabban megvizsgálni néhány kijelentést” – véli Dr. Peter Arens. A DIN 1988-300 szerinti méretezési átfolyások alkalmazása mellett például nem csökkenthető a meglévő épületek vízvételezése anélkül, hogy az ne veszélyeztetné az ivóvíz-higiéniát. Ez esetben ugyanis „torlódna” az ivóvíz a rendszerben, ami adott esetben egészségügyi veszélyekkel járhat. A régi épületekben ezért csak korlátozottan csökkenthető a vízvétel víztakarékossági készülékek alkalmazásával (lásd még itt).

Dr. Peter Arens a következő példát hozza erre: „Ha például a mosdókra „régi”, 8–10 l/min literteljesítményű szerelvények vannak felszerelve, ahogy az a régi épületekben megszokott, akkor gyakran egy egyszerű perlátorcserével a DIN 1988-300 szabvány 2. táblázata szerinti 4,2 l/min-re csökkenthető a literteljesítmény, ha az ivóvízrendszert a DIN 1988-300 szabvány 2. táblázatában szereplő értékekkel méretezték.”

Ezenkívül a három tanúsítási rendszer közül egyik sem veszi figyelembe azokat a gazdasági és ökológiai potenciálokat, amelyek a méretezési átfolyások csökkentésével, azaz a szerelvények alacsonyabb literteljesítményével aknázhatók ki. Ezek ugyanis egy új ivóvízrendszer DIN 1988-300 szerinti szakszerű tervezésével jelentős méretcsökkenéssel járhatnak a csövek, csatlakozók, szigetelések és csőbilincsek esetében. „A szaktervezőnek ehhez azonban ezekkel az alacsonyabb értékekkel kell elvégeznie a számításokat” – figyelmeztet Dr. Peter Arens. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy „ilyen esetben a nevezett víztakarékossági intézkedések azokhoz a kisszámú ökológiai intézkedésekhez tartoznak, amelyek érezhető mértékben csökkentik a beruházási és üzemeltetési költségeket. Ennek fényében célszerű lenne, ha mind a három tanúsítási rendszer kifejezetten megkövetelné ezeket a megtakarítási intézkedéseket a csővezetékek megfelelő méretezése révén, és ezt magasabb pontszámmal is ösztönözné.”

* Megjegyzések a számításokhoz
1) A lakóépület ivóvízrendszerének méretezéséhez Luca Güsgen egy Excel-táblázatot használt, amelyet a Dél-Vesztfáliai Ipari Kamara BBZ központjában használnak a mesterképzés során és bocsátanak a résztvevők rendelkezésére a VGF szakcégekben való további használatra.
2) A csőanyagok bruttó árainak összehasonlításához a Viega „Profipress” szolgáltatását használta, és ehhez a DIN EN 806 szerinti T idomos rendszert és sorba kötött vezetékeket vett alapul. Számításaiban a csövek és a szigetelőanyagok méterköltségeit, a csőbilincsek számát és a négy legelterjedtebb csatlakozót vette alapul.
3) Luca Güsgen higiénés és energetikai okokból nem tervezett be melegvizes cirkulációs vezetéket a vízvételi pontokig, mivel egy ilyen vezeték általában hőt ad át az előfalaknak és a szaniter helyiségeknek és ezzel közvetve a hidegvizes vezetékeknek is, ami elkerülhető hőveszteséggel jár. Ennek során a továbbra is érvényes „maximum 3 literes” szabályt alkalmazta a ritkán használt vezetékeknél (DVGW (A) W551).