Az új DVGW W 551-1 (A) tervezete: A legionella fertőzés új mérföldköve

A DVGW W 551-1 (A) a legionella baktériumok ivóvíz-rendszerekben való előfordulásának megelőzésére és értékelésére vonatkozó alapvető műszaki szabályzatnak számít. Így az új DVGW W 551-1 (A) tervezetben is középpontba kerül a három célkitűzés, azaz a legionella megelőzése, a szennyeződések felismerése és a sikeres fertőtlenítés. Az előző verzió megjelenése után 21 évvel a munkalap új szerkezetet kapott, a szövegeket átdolgozták és kiegészítették, a fontosabb fogalmakat pontosan meghatározták, és nagy jelentőséget tulajdonítottak a hideg víz témájának, valamint a szakszerű mintavételnek. 

Ehelyett „az ivóvíz-rendszerek műszaki-higiéniai értékelésére és az ivóvíz-rendszer legionella-fertőzésének lehetőségére vonatkozó megállapítások” szerepelnek benne. A legionella-fertőzés valószínűségét nem veszik figyelembe.” Az okok a legionella-paradoxonban keresendők: Mivel a legionella veszélyessége eltérő lehet, előfordulhat, hogy magas koncentrációjuk ellenére nem alakul ki betegség, míg alacsony koncentrációjuk esetén fertőzés lép fel. Emellett egyes emberek, például az 55 év feletti férfiak, nagyobb veszélynek vannak kitéve.

A rendeltetésszerű üzemeltetés (3.2. fejezet) teljeskörűen meghatározza: „...az összes vízkivételi pont rendszeres használatát...” a „... hőmérsékleti követelmények betartása, a funkció rendszeres ellenőrzése, valamint a szükséges karbantartási intézkedések végrehajtása...” mellett.

A nagy és kis létesítmény kifejezéseket továbbra is megtartjuk, hogy ezekkel a kifejezésekkel történő kommunikációt egyszerűsítsük. Mivel ezek a fogalmak sajnos kimaradtak az ivóvízről szóló rendeletből. Ebben a pontban részletesen tisztázzuk, hogy egy olyan épületben, amelyben kettőnél több használati egység található, akkor is vizsgálati kötelezettség alá eső nagy létesítménynek számít, ha a leghosszabb áramlási út a vízmelegítő és a vízkivételi pont között 3 liternél nagyobb térfogatú. Ez alapvetően szükségessé teszi a meleg víz keringtetését – még a lakásokban található ivóvízmelegítő egységek mögött is. Ilyen feltételek mellett az ilyen ivóvíz-rendszer is vizsgálati kötelezettség alá esik. 

A 6.2. fejezet kihangsúlyozza, hogy a rendszeres vizsgálatok kiterjedése jelentősen eltér attól függően, hogy egészségügyi intézményekről vagy más épületekről van szó. A német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal 2006-os ajánlása szerint az egészségügyi intézményekben alapvetően további vizsgálatokat kell végezni. Erre utal a DVGW W 551-1 (A) tervezete is. Ezt a különbség gyakorlatilag még a szakemberek számára sem ismert.

Először kerülnek be szabályzatba a legionella baktériumok vizsgálatához szükséges mintavételi helyek kiválasztásának és mintavételének, valamint a mintavételi és rendszerhőmérséklet méréseinek pontos eljárásai. A mintavételi szelepek segítségével még a keverő vízcsapoknál is megállapítható, hogy a legionella baktériumok a meleg vagy a hideg vízben vannak-e jelen, és hogy keverés nélkül a rendszer hőmérséklete valójában milyen lenne.

Fontos: Minden elektronikus szerelvénynél a meleg és a hideg víz közvetlenül összekapcsolódik. Ezért a túlfolyás (melegről hidegre és fordítva) elleni védelemhez mindig EB típusú, működőképes visszafolyásgátlókra van szükség A mintavétel előtt alapvetően az egyik sarokszelepet el kell zárni, hogy ne kevert vizet vegyenek mintának.

További újítás: A jövőben minden kiválasztott melegvíz mintavételi helyen (PWH) meg kell határozni a hidegvíz hőmérsékletét (PWC) is. Ha 3 liter víz kifolyása után a 250 ml-es térfogatban a hőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot, akkor azonnal a hideg vízből (PWC) is mintát kell venni, és laboratóriumban legionella baktériumok jelenlétére meg kell vizsgáltatni. 

A korábbi gyakorlatot megmaradt. A rendszerek vizsgálatban változások lehetségesek, ha a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal az ivóvízért felelős bizottság meghallgatása után újra meghatározza azokat. Lakóközösségekben ésszerű lenne: A bérlő felelős a lakásában a vízcseréért, nem a bérbeadó. Ezt csak a központi rendszer tudja biztosítani. Ezért vita tárgyát képezi, hogy a jövőben továbbra is a leghosszabb áramlási út maradjon-e meghatározó, de a mintavételt az első, és ne az utolsó vízkivételi ponton végezzék-e. Így a felelősségi körök egyértelműen elkülönülnének egymástól.

Ha a rendszeres vizsgálat keretében mintát vesznek a nem rendeltetésszerűen használt vízkivételi pontoknál, akkor „... ez nem teszi lehetővé az egész ivóvíz-rendszer higiéniai állapotának értékelését. Ez azt eredményezheti, hogy az egészségügyi hatóság elutasítja a teljes vizsgálatot. Ezzel egyértelműen elítélik a mintavételi szakemberek által a gyakorlatban gyakran alkalmazott, magas költségekkel járó eljárást.

A munkalap tervezetében kétféle hőmérsékletmérés szerepel: rendszeres és kiterjedtebb vizsgálatok keretében, valamint szakértők által végzett kockázatértékelés céljából. Ezek követelményei különbözőek. Fontos a gyakorlatban: Nincs kötelező rendszeres hőmérséklet-dokumentálás – még akkor sem, ha ez hasznos lehet a kockázatok korai felismerése szempontjából. A szisztematikus mérésekhez nincs szükség adatgyűjtő eszközökre, a hőmérsékletet a kivett vízben mérik. Csak szennyeződés vagy alacsony hőmérséklet esetén érvényes a kiterjesztett mérési és dokumentációs kötelezettség, amely magasabb pontossági követelményeket támaszt. Az értékelések alapja az átlaghőmérséklet, nem pedig a rövid távú eltérések – ez döntő fontosságú a felesleges felújítások elkerülése érdekében.

A mérést újradefiniálták: Ahelyett, hogy eddigiekhez hasonlóan állandó hőmérsékletet várnánk, mostantól a mérést valamivel 3 liternél több víz kifolyása után 250 ml térfogatban kell elvégezni. Ez időt takarít meg, csökkenti a költségeket és közvetlen információkat nyújt a rendszer minőségéről. Ha ennek során 55 °C-os meleg víz vagy maximum 25 °C-os hideg víz hőmérsékletet mérnek, akkor a 3 literes szabály teljesül.

Az DVGW W 551-1 (A) (tervezet) újdonsága az a lehetőség, hogy a keringetés 55 °C/50 °C-os hőmérsékleten történjen a hőszivattyúk optimalizálása érdekében. Ez előfeltételek többek között a következők: Tervezés a technika jelenlegi állása szerint, elektronikus szabályozó szelepek hőmérséklet-érzékeléssel, pontos hőmérsékletmérés több ponton, beleértve az eredmények 5 éves archiválását, három legionella-vizsgálat az első évben, nincs legionella lelet a leengedés előtt (< 2 KB/100 ml), tájékoztatás a fogyasztók és az egészségügyi hatóság számára.

Energiát szinte kizárólag a melegvíz-előállítás során lehet megtakarítani, nem pedig a fogyasztás során. Higiéniai szempontból kritikus: a hidegvíz használat csökkentése elősegítheti a legionella szaporodását a hideg vízben, ahogy azt a drezdai Műszaki Egyetem egyik projektje kimutatta. Az új épületekben ezért a hidegvíz-vezetékeket kisebb méretűre kell tervezni – ez minden csökkentett hőmérsékletű rendszerre vonatkozik.

A munkalap a három ismert megelőzési kategóriát vet fel: elsődleges (megelőzés), másodlagos (felismerés), harmadlagos (helyreállítás). Ezek az orvostudományból származnak, és az intézkedések struktúráját áttekinthetővé teszik. A tartalom több helyen is szándékosan megismétlődik, hogy elkerülhető legyen a bosszantó lapozgatás.

Az ivóvíz melegítésének a fűtővízben kell történnie, a tárolókat ellenőrizni kell, és legalább naponta 60 °C-ra kell melegíteni.
A legionella kérdésében egyértelmű álláspontot képviselünk: A rendszeres termikus fertőtlenítés sem higiéniai, sem energetikai szempontból nem célszerű, ezért a meglévő berendezésekben azt le kell állítani. Nem éri el a kritikus csatlakozóvezetékeket, csak feleslegesen terheli az alkatrészeket.

Kifejezések a legionella-fertőzés kockázatának értékeléséhez

Kockázat: A veszély bekövetkezésének valószínűségének és az ivóvíz-rendszerben okozott kár mértékének a kombinációja; mindig az érintett ivóvíz-rendszerre vonatkozóan kell súlyozni.

Bekövetkezési valószínűség: Annak valószínűsége, hogy a megállapított eltérés a legionella szaporodásához vezetett-e/vezet-e (technikai intézkedési értékek elérése)

Kár mértéke: Legionella fertőzés (lehetséges) mértéke a technika jelenlegi állásától való eltérés révén Ezzel az eljárással nem lehet egészségügyi kockázatot felmérni.

A DVGW W 551-1 (A) törvény tervezete egyértelmű struktúrákat, pontosított fogalmakat és új műszaki előírásokat tartalmaz a legionellára vonatkozóan. Különösen a hidegvíz-higiénia, a gyakorlati hőmérsékletmérés és a differenciált megelőző intézkedések témái állnak a középpontban. A cél továbbra is ez a három dolog: Elkerülni, felismerni, felújítani – most már korszerű állapotban.